A magyar zsidóság a polgári egyenjogúsítását követően – az asszimilációs igények és törekvések mentén – a 19. század második felében végérvényesen két részre szakad. Az ortodoxok ragaszkodnak a judaizmus életmódként való felfogásához, míg a hagyományos zsidó életviteltől fokozatosan elszakadó asszimilált zsidóság vallási igényeit a neológia elégíti ki. Az önmagukat Mózes-hitű magyarokként aposztrofáló zsidók lerakják a modern magyar polgári kultúra, tudomány, ipar, gazdaság alapjait, sportolókként világraszóló érdemeket szereznek. Az 1870-es években a gazdasági válság mentén felszabadult frusztráció az életszínvonal romlásáért a zsidókat teszi felelőssé, Európa-szerte antiszemita uszításokat, szervezkedéseket vonva maga után.